Mi a különbség az IDS és az IPS között?

Mi az IDS (Intrusion Detection System, behatolásjelző rendszer) és hogyan működik?

A behatolásérzékelő rendszer (IDS) egy olyan hálózati biztonsági megoldás, amely figyeli a forgalmat a gyanús tevékenységek szempontjából, és riasztja a biztonsági csapatokat, ha ilyen tevékenységet észlel. Céljuk, hogy megállítsák a hálózati támadásokat, mielőtt azok veszélyeztetnék a hálózatot.

Az IDS a normál tevékenységtől eltérő vagy ismert támadási mintákat mutató forgalom azonosítását végzi. Ezeket az eltéréseket vagy kivételeket megjelöli, hogy megvizsgálhassák a protokoll- és alkalmazási rétegeken.

Az IDS lehet hálózat- vagy hosztalapú. A hálózati alapú behatolásérzékelő rendszer egy hálózatban van telepítve, és több hoszton is védelmet nyújt, míg a hoszt alapú IDS-t egy adott hosztgépre telepítik, és csak azt a gépet védi. Egy másik lehetőség a felhőalapú IDS, amely a felhőkörnyezetekben lévő adatokat és rendszereket védi.

Mi az IPS (behatolásmegelőző rendszer) és hogyan működik?

Az Intrusion Prevention System (IPS) egy hálózati biztonsági és fenyegetésmegelőző eszköz. Az IPS fő célja a potenciális fenyegetések azonosítása és gyors kezelése. Az IPS-rendszerek képesek a hálózati forgalmat a támadás jelei után vizsgálni, és megakadályozni a sebezhetőségek kihasználását.

Az IPS-rendszer folyamatosan figyeli a hálózatot a rosszindulatú tevékenységek azonosítása érdekében, naplózza az észlelt fenyegetéseket, jelenti azokat, és azonnal intézkedik a károk megelőzése érdekében.

Az IPS rendszereket általában tűzfalak mögött telepítik, és egy további védelmi rétegként szolgálnak, amely biztosítja, hogy a hálózati kapcsolatok ne szállítsanak rosszindulatú tartalmakat. Az IPS a belső rendszerek és a nyilvános hálózat közötti közvetlen kommunikációs útvonalra kerül, és elfogja és blokkolja a gyanús forgalmat.

IPS vs. IDS: 5 fő különbség az IPS és az IDS között

1. Hatókör

Az IDS egy olyan felügyeleti eszköz, amely összehasonlítja a hálózati csomagokat, és ismert fenyegetésjelzőket és egyéb anomáliákat keres. Ez egy tisztán felügyeleti rendszer. Az IPS egy aktív megoldás, amely a hálózati csomagokat ellenőrzési szabályok szerint engedélyezi vagy blokkolja. Kiterjeszti az IDS képességeit.

2. Hatótávolság és hely

Az IDS valós idejű forgalomfelügyeletet és -elemzést biztosít a védett hálózaton, minden csomagot IoC-k (indicators of compromise) után kutat, és jelzi a potenciális hálózati fenyegetéseket. Az IPS általában azon a ponton működik, ahol a belső, tűzfallal védett hálózat találkozik a nyilvános internettel, és blokkolja a forgalmat, ha gyanús csomagot észlel. Az IPS gyakran kisebb hatótávolsággal rendelkezik, mint az IDS.

3. Telepítési modell

A behatolásérzékelő rendszerek lehetnek hoszt- vagy hálózatalapúak. A hosztalapú IDS a végpontokon működik, és az egyes eszközöket érintő fenyegetéseket azonosítja. Csak a gazdagépet figyeli, így fókuszált, szemcsés láthatóságot biztosít. A hálózati alapú IDS az egész hálózatot figyeli, és az összes hálózati forgalomban felismeri a fenyegetéseket. Nagyobb kontextust biztosít, de általában kevesebb részletességet kínál.

A behatolásmegelőző rendszerek lehetnek hosztalapúak, hálózatalapúak vagy vezeték nélküliek. A hosztalapú IPS egy egyedi kliensen vagy kiszolgálón fut, figyeli az eszközspecifikus eseményeket, és reagál rájuk. A hálózatalapú IPS az egész hálózatot védi. A vezeték nélküli IPS azonosítja az illetéktelen hálózati hozzáférési pontokat, és automatikus ellenintézkedéseket tesz a hálózat védelme érdekében.

4. Emberi beavatkozás

Az IDS emberi beavatkozást és további biztonsági eszközöket igényel a fenyegetések blokkolásához. Képes a hálózatokat fenyegetések után kutatni, de nem képes megvédeni azokat, ehelyett az informatikai és biztonsági csapatokra támaszkodik, hogy a riasztások alapján cselekedjenek.

Az IPS minimális emberi beavatkozást igényel, mivel proaktívan reagál a fenyegetésekre. A rosszindulatú forgalom azonosításához és blokkolásához a fenyegetésjelző adatbázisokat és az ML-alapú viselkedési modelleket használja fel.

5. Konfiguráció

Az IDS általában online működik - a biztonsági csapat határozza meg, hogy az IDS hogyan naplózza az eseményeket és küld értesítést. A tevékenységi naplók törvényszéki bizonyítékot szolgáltatnak az elemzéshez és a házirend-frissítésekhez. Az IPS rendszerint a tűzfal mögött, a hálózaton belül, inline vagy végállomásként működik. Gondos konfigurációt igényel a fals-pozitív jelzések minimalizálása és az ártalmatlan viselkedési anomáliákra való reagálás kockázatának csökkentése érdekében.

IPS vagy IDS: Melyik a megfelelő az Ön számára?

A behatolásérzékelő rendszer és a behatolásmegelőző rendszer közötti fő különbség a behatolás észlelésekor végrehajtott intézkedés. Egy IDS csak riasztásokat generál a potenciális incidensekről, lehetővé téve a biztonsági elemzők számára, hogy kivizsgálják az eseményeket, és meghatározzák, hogy azok további intézkedést igényelnek-e. A biztonsági műveleti központ (SOC) felelős a biztonság megvalósításáért.

Ezzel szemben egy IPS proaktívan reagál, amikor eseményeket észlel. Blokkolja a behatolási kísérleteket, és egyéb helyreállítási műveleteket hajt végre. Az IDS-hez hasonló célt szolgál, de másfajta reakcióval. Bár ez az IDS-t feleslegesnek tűntetheti, mindkét rendszer különböző forgatókönyvek esetében előnyös:

• Behatolásérzékelő rendszer (IDS) – ez a rendszer észleli az incidenseket és riasztásokat generál, de nem tesz semmit a megelőzésük érdekében. Első ránézésre ez az IPS-hez képest gyengébb műveleti képességnek tűnik. Mégis hasznos a magas rendelkezésre állást igénylő rendszerek – például az olyan kritikus infrastruktúrák, mint az ipari vezérlőrendszerek (ICS) – esetében. Biztosítja a rendszer folyamatos működését, miközben az emberi kezelők kiértékelhetik a riasztásokat, és megalapozott döntéseket hozhatnak arról, hogy reagáljanak-e és hogyan.
• Behatolásmegelőző rendszer (IPS) – ez a rendszer intézkedik, és automatikusan blokkol mindent, ami gyanúsnak tűnik. Erősebb védelmet nyújt, és korlátozza a gyorsan ható, kifinomult támadások által okozott károkat. Azonban megzavarhatja a működést, és csak nagyon érzékeny felhasználási esetekben alkalmazható, például olyan környezetben, amely nem tud semmilyen behatolást kezelni (pl. egy érzékeny információkat tartalmazó adatbázis).
• Az IDS-nek és az IPS-nek a felhasználási esettől függően mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, ezért fontos figyelembe venni az általuk védett rendszerek egyedi igényeit. Gyakran kompromisszumot kell kötni a magas védelem és a magas rendelkezésre állás között. Az IDS-ek lehetőséget adhatnak a támadóknak a célrendszer megkárosítására, míg az IPS-ek megnehezíthetik egy rendszer használatát, és minden egyes téves pozitív jelenséggel megzavarhatják a működést.

Az IPS/IDS használata egy végpontvédelmi platform részeként

A végpontvédelmi platform (EPP, endpoint protection platform) olyan integrált biztonsági megoldás, amely képes a végponti eszközökön lévő kiberbiztonsági fenyegetések észlelésére és blokkolására. A platform a támadások megelőzésére összpontosít, mind a szignatúra-alapú, mind a viselkedésalapú észlelési módszerek alkalmazásával.

Az EPP-k egyetlen platformon keresztül többféle biztonsági technológiát biztosítanak, amelyek jellemzően rosszindulatú programok elleni védelmet, titkosítást, alkalmazás- és hálózati tűzfalakat, valamint adatvesztés-megelőzést tartalmaznak. Néhány EPP magában foglalja a végpontok észlelését és reagálását (EDR, endpoint detection and response), egy olyan fejlett technológiát, amely figyelmezteti a biztonsági csapatokat a végponton zajló szokatlan tevékenységre, és segít a gyors kivizsgálásban és reagálásban.

A végpontvédelmi platformok gyakran tartalmaznak hosztalapú behatolásmegelőző rendszert (IPS). Az IPS proaktív módon blokkolja a végponton lévő fenyegetéseket, mielőtt azok veszélyeztetnék az eszközt vagy a hálózat más rendszereit. Az IPS kiegészíti az EPP más biztonsági rétegeit, hogy megvédje a végpontokat a rosszindulatú forgalomtól. Az EPP-megoldások részeként telepített IPS önmagában vagy hálózati szintű IPS-rendszerrel együtt is használható.